Miért váltanak az autógyártók négy fényszóróra?

Ebben a cikkben ez egyszer csalok egy kicsit. Úgy állítom be a történelmet, mintha ismét valami "Cadillac által kitalált dolog"-ról lenne szó, és ezt a költői túlzást
 az 1956 augusztusában megjelent Popular Science cikkel (Frank Rowsome Jr. tollából) támasztom alá, mely ugyan valóban az 1957 Cadillac Eldorado Brougham
 négy-fényszórós rendszeréről szólt, de inkább nevezhetnénk ezt a cikket az Eldorado Brougham promóciójának, (mely ilyen módon is emeli a non-plus ultra Cadillac amúgy
 is tündöklő fényét) mint tényszerű szakcikknek. Jobban mondva tényszerűnek tényszerű, de nagyvonalúan hallgat a többi autógyártó ezirányú fejlesztéseiről.

Szóval:

A cikk címe: Miért váltanak az autógyártók négy fényszóróra?
Az alcím: A Cadillac elegáns Eldorado Brougham-ja, elsőként az '57-es modellek közül, érdekes világítás-rendszert mutat be, melyet a többi amerikai autógyártó is
követ majd.

A cikk íróját a "GM Guide Lamp Division" hívta el egy tesztre, melynek során (érdekes módon nem egy Cadillac tesztautón) bemutatták a négy-fényszórós rendszer előnyeit.
 Ezt az autót elől felszerelték a hagyományos, két-fényszórós kialakítással, és az új, négy-fényszórós rendszerrel is. A két megoldás között lehetett  kapcsolgatni,
és figyelni a különbséget.

A tesztautó

Az új, Quad Headlight kialakítás előnye, hogy kb. 275 lábnyira (84 méter) világítja be az utat a tompított fényszóró, míg a hagyományos csak 100 lábnyival (30 méter)
közelebb teremt világosságot.
Az új rendszer 45-50 mph sebességnél biztonságos világításnak felel meg, míg a két fényszórósnál nem ritka, hogy csak 30 mph-nyira lehet ellátni.

Az új rendszer először úgy tűnik, hogy a szembejövő autóst vakítja, de a precíz, aszimmetrikus kialakításnak köszönhetően erről nincs szó. A szembejövő autós végig
takarásban marad.

A négy fényszórós kivitel fénye

Az érme másik oldala viszont, hogy
- az új rendszer kissé drágább, de kétségtelenül nagyobb teret enged Detroit formatervezőinek.
- a négyes kialakításnak nagyobb a villamos fogyasztása is. Tompított állásban 80 helyett 100, országútinál 100 helyett 150 Watt a teljesítményigénye. Ennek megfelelően
  kell a generátor teljesítményét alakítani.
- a nagyobb teljesítmény miatt nagyobb figyelmet kell fordítani a fényszóró-vetítési paraméterek helyes beállítására, a vakítás elkerülése érdekében.

Akkor viszont miért volt szükség a váltásra? - vetődik fel a kérdés.
- az "egy egységben" elhelyezett rendszernél nem lehetett mindkét izzószálat ideálisan elhelyezni. Ha az egyiket a fókuszba helyezik, akkor a másikat már nem lehet
odatenni. Így tehát egy fényszóró egységgel nem lehet ideális kialakítást létrehozni, ezért csak az egyik üzemmódhoz lehetett azt optimalizálni.

A régi rendszer hátrányainak kiküszöbölésére több lehetséges megoldás is szóba jött:
- két külön pár (összesen négy) egy-izzószálas lámpatest külön a tompított, és külön az országúti fényszóróknak.
- 5 3 illetve 7 inch átmérőjű fényszórók, különböző izzószál elhelyezéssel és watt teljesítmény kialakítással.

Végül azért döntöttek az 1957-es négy fényszórótestes kialakítás mellett, mert egyrészt az egy-izzószálas országúti kialakításnál túl nagy méretűnek kellett volna lennie
az országúti fényszórónak, másrészt biztonsági oka is van. Mégpedig az, hogy egy bekapcsolt fényszórónak elegendő hőt kell termelnie ahhoz, hogy fagyos időben
leolvassza magáról, így tisztán tartsa az üveg felületet. Ezt a két-két világítótestes rendszerrel nem lehetett volna elérni.

A régi rendszer fénye

Az új, négy-fényszórós rendszernél tehát csak a külső világítótesteket használták tompított fényszóróként. Itt a tompított fényszóróra használatos izzószálat helyezték
a gyújtópontba, és a lencse kialakítása is kimondottan a tompított fényszórós használatra volt optimalizálva. Ennek eredményeként sokkal intenzívebbé vált a
megvilágítás, főleg az út jobb oldalán, illetve a kocsi középtengelyében.
Országúti fényszórónál mind a négy fényszórótest világít. A külső (nem fókuszba helyezett) izzószálak adják az "általános megvilágítás keretet", és a belső,
gyújtópontba helyezett szálak végzik a "sötétbe fúró" funkciót.
Volt még egy, kevésbé tárgyalt előnye az új rendszernek. A rendőröknek könnyebb volt kiszűrniük azokat a gépkocsivezetőket, akik nem tompították fényszórójukat,
amikor szemből közeledett valaki feléjük. Ennél a rendszernél egyszerű volt az azonosítás. Ha két fényszóró világított, akkor az tompított volt, ha négy világítótest
fénye fúródott az éjszakába, akkor az biztosan országúti fényszóró volt.

A fizikai magyarázat

Még egy probléma volt a négy-fényszórós rendszer bevezetésével. Nevezetesen az, hogy néhány államban még illegális volt a használata. Ezért aztán a lehető
leggyorsabban meg kellett állapodni az idevonatkozó autóipari szabványokban, hogy lehetséges legyen a sorozatgyártás elindítása. Mint ahogy azt most már tudjuk,
1957-ben végül több gyártó is megjelent a négy-fényszórós rendszerrel (Cadillac, Chrysler, Dodge, Plymouth és Mercury vízszintes, Lincoln és Nash függőleges
elrendezéssel). A többiek 1958-ban követték őket.