Levél a Cadillac gyártósorról, Detroit 1949...

Hello John,

Olyan sok minden történt mostanában, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.

Ki hitte volna két éve, amikor ide kerültem a Cadillac-hez, a Clark Avenue-ra (tudod, mi csak Clark Street-nek hívjuk), hogy én szerelhetem fel az 1 milliomodik Cadillac-re a csomagtér-fedelet, amit múlt pénteken adtunk át? Marha nagy felhajtás volt. Itt volt az összes nagyágyú. Többek között John F. Gordon, az általános manager is eljött az átadóra. Nem csodálkozom, hogy Edward Cole főmérnökkel meg Harry Barr-ral csúcsmérnökkel együtt itt volt Ernest Seaholm is, hiszen mégiscsak ők hozták össze az új motort. Tudod, a 331-es, 160 lóerőset, amit ebben a modellévben kezdtünk gyártani. Jack (a fickó, a motorbeszerelő sorról) mondta kajaidőben, hogy állítólag ez a felülszelepelt moci 91 kilóval könnyebb, mint a 346-os L-head, amit tavalyig pakolt be. Na, szóval itt volt még Bill Mitchell, meg persze messziről látszódott Harley Earl, azzal a langaléta termetével. Nahát, persze Don Ahrens általános értékesítési manager sem hiányozhatott a csapatból.
Szerintem megbundázták, hogy épp egy Coupe De Ville lett az 1 milliomodik. A többihez képest alig készült még belőle (még a Series 75-ből is többet nyomtunk), de hát végül is jó későn kezdtük az összeszerelését. Állítólag ez a világ első oszlopnélküli kétajtós, keménytetős karosszériája (mondjuk Phil barátomnak, aki a Buick-nál van, ugyanezt mondták az idei Roadmaster Riviera-ra, és Bob-nak is az Oldsmobile-nál a 98 Holiday-ra - mindegy, végül is mind GM).
Nekem nagyon bejön ez az új, vízszintes műszercsoport, amit a '49-es Cadillac modellekbe kezdtünk beszerelni. Valahogy jól passzol ehhez az új autóhoz.
Az ünnepségen mondták, hogy idén kb. 40.000-rel több kocsit gyártunk itt a Cadillac-nél, mint tavaly (valami 92 és fél-ezres darabszámról beszéltek), és a GM ebben az évben átlépte a kétmilliós darabszámot, ami valami hatszázezerrel több, mint tavaly. Azért ez nem semmi. Ford-ék sehol nincsenek, bár állítólag ők még nagyobbat növekedtek.
Nővérem mondta, hogy valami holland ürge hozott az USA-ba (ha jó emlékszem, New York-ba) valami kimondhatatlan nevű autóból két darabot. Valami Volkswagen vagy mi a neve, és még a Hitler pénzelte a fejlesztését. Úgy néz ki, mint egy randa bogár. De a legmurisabb, hogy ezek a féleszűek hátra rakták a motort. Érted ezt? A csomagtartóba. Aztán csodálkozott a hollandus, hogy senkinek nem kellett. A rosseb se érti ezt, minek erőlködnek ezek odaát. Három éve még a tankokat gyártottuk ellenük, most meg hozzák ide az ócskaságaikat.
Na de a lényeg: képzeld, az ünnepségen lehetett nyerni mindenféle dolgot. Tudod, mekkora lúzer vagyok ilyen tombolásdiban, így aztán gondolhatod, hogy meglepődtem, mikor a fődíj sorsolásnál az én nevemet mondták be. Remegett kezem-lábam, mikor ki kellett mennem, átvenni a díjat: egy sétarepülést másnap, Detroit felett. Hát öregem, nem semmi élmény volt, főleg, mikor a Clark Street fölött voltunk. A fotós, aki velünk volt, lefényképezte a gyárat felülről, és képzeld, már elő is hívta a képet, amiből nekem is csinált két példányt. Az egyiket itt küldöm neked a borítékban, de majd kérem vissza.

Persze, hogy egy ilyen sétarepülés után megittam egy jó pár Vernors Ginger Ale-t. Mégis csak ez az igazi detroiti ital. Kár, hogy az öreg Vernor tavalyelőtt meghalt (Jesszus, tényleg, már több, mint két éve), bár szerencsére a fia is ügyesen irányítja a dolgokat.

Emlékszem, utoljára azután ittam ennyi Vernors-t, amikor tavaly, október 2-án azt a nyílt napot tartották a gyárban.

                                                                         Meghívó a Nyílt Napra                                                                                  A szalon bejárata a Nyílt Napon

Így legalább az asszony is, meg a kölkök is láthatták, hogy hol dolgozom. A bejárathoz kiraktak egy kocsit körbe-kordonozva, de volt, amelyikbe be is lehetett ülni. Gondolhatod, a biztonságiak hogy rohangáltak egyik kocsiról a másikra, amikor a gyerekek elkezdtek ugrálni a vadiúj Cadillac-ekben.
Még a föld alatti alagút rendszerbe is be lehetett menni. Végül is, azt a napot is marha jól megszervezték. Még a "GM Train of Tomorrow"-ra is felszállhattunk, ami tavalyelőtt május óta járja az országot. Tényleg, arról a nyílt napról még nem is küldtem neked képeket. Most azokat is elküldöm.

                     Az alkatrész részleg                                                               Az alváz összeszerelő                                          Fékpadi végellenőrzés

Egyébként jól vagyunk. Kicsit aggódom a komcsik miatt. Nem férnek a bőrükbe. Hallottad, hogy júliusban a szovjeteknek sikerült a kísérleti atomrobbantásuk? Még az hiányzik, hogy nekik is legyen atombombájuk. Nem elég, hogy tavaly megalakult a koreai népi demokratikus köztársaság, egy hónapja meg mit hallok? A kínaiak is népköztársaságot alakítottak, és a németeknél is megalakult a kommunista NDK. Még jó, hogy áprilisban olvastam a NATO megalakulásáról. Remélem, Truman elnök is tartja magát a doktrínájához. Őrület, hogy négy év után már megint veszélyes a helyzet. Nekem már akkor elegem volt belőle, amikor a japók lebombázták Pearl Harbour-t. Emlékszel, hogy a végén már a benzinadagot is korlátozták? Remélem, nem lesz többé ilyen.

A szomszédban, Furnier-éknél februárban megszületett a kis Vincent. Tudod, akit állítólag az író Damon Runyon miatt nevezett el az apja Vincent Damon Furnier-nek. Az apja persze papot akar belőle nevelni, ahogy ő maga is az, meg ahogy a nagyapja is az volt, de a gyerek fizimiskáját nézve, valószínűbbnek tartom, hogy Alice Cooper néven a sokk-rock műfaj megalapítója lesz. Nem tudom, meglátjuk.

Remélem, Ti jól vagytok. Feleségedet, Liza-t, meg a gyerekeket csókoljuk.

Ölelünk,

Jeff

1949. november 28.

U.i.: minden fényképekre ráírtam, hogy mi van rajta.
 

                                                                                                               Modell bemutató