A királyi Baby Cadillacek

A királyi Baby Cadillacek
Robert Maidment cikkének nyomán

Az Egyesült Királyság Cadillac Clubjának honlapján leltem erre a cikkre, és úgy gondoltam, ezt a történetet mindenképpen meg kell osztani az olvasókkal. A szerző, Robert Maidment engedélyének megszerzése után lefordítottam a cikket, hogy mindenki átérezhesse az autózás hőskorának egy igazán különleges szeletét feltáró aprólékos kutatás viszontagságait, sikereit és kudarcait.
Maurice Hendry a „Cadillac, The Complete History” című könyvében csak érintőlegesen említi a „királyi” Baby Cadillaceket. Valahol az első fejezetekben látható egy fénykép egy egyedi, 1/3 méretarányú Cadillacről, melyet az akkor teljesen új, „forradalmi” elektromos indítómotor hajtott.

A másik hiteles Cadillac történeti forrás a „Master of Precision”, melyben a Leland család írja le Henry Leland és a Cadillac történetét. Ebben további információ is olvasható: ugyanazon képet az alábbi szavak kommentálják: „Ez a Baby Cadillac annak idején Olaf, norvég herceghez tartozott… majd később Wilfred Leland Juniornak küldték.”

A Beaulieu Motor Museum archívumában őriznek egy fotóval illusztrált újságkivágást. A fényképen látható miniatűr autó ugyanannak tűnik, de a történet más: „Alexandra Királyné Baby Cadillacje a Pall Mallon. A négyhengeres Cadillac kicsinyített mása, melyet Alexandra Királyné vásárolt ajándékként unokájának, Olaf, norvég hercegnek.”

További kutatások során kiderült, hogy a közel 400 font (181 kg) súlyú Baby Cadillac egyetlen akkumulátor feltöltéssel 15 mérföldet (24 km) volt képes megtenni 12 mérföldes (20 km/h) óránkénti sebességgel.

De hogyan lehetséges ugyanazt az „egyedi” autót eladni Alexandra Királynénak Angliában, majd, szinte azonnal Henry Leland unokáját megajándékozni vele Amerikában?

Amikor felvettük a kapcsolatot a Windsor Kastélyban lévő „The Royal Archives” lajstromvezetőjével, elmondta, hogy Alexandra Királynéról, VII. Edward Király feleségéről nem sok adatuk van. Megígérték, hogy átnézik a rendelkezésre álló anyagokat, ugyanakkor javasolták, hogy a Norvég Követségen keresztül vegyük fel a kapcsolatot a Norvég Királyi Udvartartással is.

A követség meglepően gyorsan válaszolt, szerintük egy bizonyos Baby Cadillac rendkívül közkedvelt látványosság volt az osloi „Norsk Teknisk Museum”-ban. Gunnar Nerheim, a múzeum kurátora megerősítette ezeket az állításokat, és elmondta, hogy a kisautót sok évvel ezelőtt Prince Olaf kapta ajándékba, még mielőtt V. Olaf Királlyá koronázták volna. „Igen, természetesen, Olaf Herceg kisautója mindig is az egyik legközkedveltebb kiállítási tárgyunk volt.”

Azután elmondta, hogy az évek során Angliából többen is felvették velük a kapcsolatot azok közül, akik még a régi időkből emlékeztek az autóra. Felajánlotta, hogy másolat formájában elküldi nekünk a kölcsönös levelezést a múzeum által készített fotókkal, a beküldött, és a herceg fiatal éveiből származó fényképek másolatával.

Az egyik nagyméretű, professzionális fekete-fehér fényképen a „Cadillac és a Dewar Trophy’ híres alakja, Fred Bennett látható nagyjából ötven dolgozóval, akik a Baby Cadillac körül gyűlnek össze a Lockwood & Co. gyár előtt. A kisautóban Bennett gyermekei láthatók egy teddy macival.

Az egyik kísérőlevél, úgy tűnt, megoldja az egy időben két helyen felbukkanó autó rejtélyét: a Lockwood & Co alkalmazottjának egyik rokonától származó levél szerint ebből a speciális autóból nem egy, hanem kettő létezik.

A két Baby Cadillacből tehát az egyik Wilfred Leland Juniorhoz került Amerikába, melynek jelenlegi holléte ismeretlen, a másik pedig köszöni szépen, jól van, az osloi Norsk Teknisk Múzeumban.

Ezenkívül, a Royal Windsor Archivesból származó egyik levél bizonysága szerint 1913. január 28-án F.S. Bennett £62-t kapott egy Olaf Hercegnek szánt mini autóért.

Hogyan is lehetne jobban lezárni ezt a történetet, és véglegesen kibogozni a történelmi rejtély szálait?

Nem így: senki nem számolt Maurice Hendryvel, az Új-Zélandon élő, hivatalos Cadillac történésszel. Az eredmény hallatán kiegészítő információval szolgált: egy cikkel a Motor Sport 1971 januári számából.

A cikk közepe felé a következő mondatok szerepeltek: „1916 környékén a Cadillac egy elektromos hajtású, működő, kétüléses Cadillacet ajándékozott a sziámi VI. Rama Királynak. Az autó később Chula herceghez került, aki Cornwallba vitte, és jó lenne tudni, hogy a mai napig ott van-e.” A cikk végére Maurice odabiggyesztette: „Na, ehhez mit szóltok?”

A sziámi király… Cornwall - hát, ez kezdett egyre zavarosabbá válni.

Felvettük a kapcsolatot Fred Bennett unokájával, Julian Bennettel, aki további fontos információval szolgált. Találkozásunkkor Julian bizalmasan elmondta, hogy az évek során anyjától hallott az Alexandra királynénak és a sziámi királynak eladott Baby Cadillacekről, azonban nem igazán hitte el ezeket a történeteket.

Nagyapja, jóval Julian születése előtt meghalt, és a család Afrikába költözésekor apja ezirányú érdeklődése alábbhagyott, így Julian nem igazán volt otthon a család történetében. Ugyanakkor, a nagyapja hagyatékából származó papírok közül előkerült egy Baby Cadillacet ábrázoló képeslap, melyen Julian nagybátyja és nagynénje láthatók kisgyerekként. A képeslap megemlíti Alexandra királynét és a sziámi királyt is.

Chula herceg - ahogy az az 1971-es Motor Sport cikkében is áll - a versenypályákon mutatott merészsége miatt jól ismert volt a harmincas évek Európájában. A cikkben szerepel egy történet arról, hogy a Baby Cadillackel egy terített teázó asztal székeinek ütközött, szerencsére még, mielőtt bárki leült volna. Talán épp a Baby Cadillac adott neki korai inspirációt a versenyzésre. Érdekesség, hogy Chula Herceg a dédunokája volt IV. Rama királynak (1851-1868), akit az „A Király és Én” valamint az „Anna és Sziám királya” művek romantizáltak.

Ahogy a további nyomozások rámutattak, hogy a kisautó új tulajdonosa valószínűleg Chula herceg egyetlen lánya lett, Mr. Maurice Hendrytől újabb levél érkezett.
1975. februári keltezésű, Maurice-nak írt levelében egy bizonyos Mr. David Weguelin Londonból kiegészítő információkat kért Maurice-tól egy rendkívül szokatlan, 1/3 méretarányú elektromos autóval kapcsolatban, mivel a tulajdonos megkérte őt, hogy nézze át. A levél nem csak azt igazolta, hogy Chula herceg lánya volt a tulajdonos, de arra is rámutatott, hogy a kis autó karosszériája „még mindig mesés állapotban” volt.

Annak ellenére, hogy Maurice válaszolt a levélre, nem hallott többet az autóról, és elfoglaltságai miatt nem tudta tovább követni a szálat. Így, annak ellenére, hogy a hetvenes évek közepén újra hírek érkeztek a sziámi (thaiföldi) autóról, az ismét a történelemkönyvek lapjaira került vissza.

Amikor végül sikerült Mr. Weguelint elérni, megerősítette, hogy az autó a Thai királyi családnál maradt a kilencvenes évek közepéig, amikor is eladták egy japán gyűjtőnek. Ő azonban - ahogy mindenkinek joga van a tulajdona felett rendelkezni - nem akarja bemutatni az autót, sőt, a hollétét sem fedi fel. Ez talán szomorú számunkra, de azt jó érzés tudni, hogy mindkét Baby Cadillac gondos kezekben, jó állapotban van.

Ezért, ha csak két Baby Cadillac volt, valakit megtévesztettek Wilfred Leland Juniorral és az amerikai autóval kapcsolatban?
Amikor felkerestük William H Leland II-t, Henry Leland unokaöccsét, jól emlékezett azokra az alkalmakra, amikor apja és nagyapja a fiatal Wilfred kisautójáról beszélgetett.

Richard Sills (a Cadillac-LaSalle Club nemrégiben távozott elnöke), e-mailjében Walter McCall könyvéből, a „80 Years of Cadillac LaSalle”-ból idézve, állítja, hogy régóta bizonyított tény: „ezt a Baby Cadillacet Wilfred Leland Jnr. kapta ötödik születésnapjára”.

Ezenkívül Matt Larson, a CLC műszaki rovatvezetője, és Greg Wallace a Cadillac Múzeumból emlékszik egy fényképre néhány évvel korábbról, mely Wilfred Leland kisautóját mutatta szétszedett, rossz állapotban. Egyetértettek az említett fénykép eredetiségében.
Azután a Cadillac Database-es Yann Saunders azt írta egyik e-mailjében, hogy: “Azt hiszem, a játék, melyet kb. 25 éve Kaliforniában, a Huntington Beach börzén láttam, a Leland autó volt.”

Kellett tehát lennie egy harmadik autónak is, mivel a másik kettővel kapcsolatban csak „kiváló, eredeti állapotban lévő” híreket hallottunk.
Mi okozza a kisautók körüli zűrzavart? Természetesen, az idő múlásával a tények könnyen zavarosakká válnak, különösen, ha a három kisautó célállomása ennyire különböző. Talán Frederic Bennett - pusztán kereskedelmi megfontolásból - csak a királyi udvarnak szánt autókat reklámozta, míg a történelemkönyvek inkább a Leland kapcsolatra összpontosítottak.

Azután, mikor a Baby Cadillac sztori számos képpel illusztrálva megjelent a Cadillac-LaSalle Club magazinjában, Norman Uhlir, az amerikai klub társ-alapítója sietve rámutatott a három autó közötti különbségekre. Volt néhány egyértelmű eltérés a karosszériák stílusában melyek nem tulajdoníthatók későbbi változtatásoknak - senki nem foglalkozott azelőtt ezek megfigyelésével.

Szóval, a három, közel egy évszázada készült Baby Cadillac közül legalább kettő jelenleg is létezik - kiváló állapotban. Képzeljük csak el, ha most a harmadik is feltűnne - háromból három. Melyik gyártó lenne képes erre?

Nem számít, hogy Angliában készültek Fred Bennett felügyelete alatt, történelmi jelentőségük abban áll, hogy mindig is egy nagy transz-atlanti közös üzleti vállalkozásként lehet rájuk tekinteni. Cadillacek voltak, és mindig is Cadillacek lesznek, és az az egység hajtja őket, melyről a Cadillac-LaSalle Club havonta megjelenő magazinja kapta nevét: „Az Önindító” („The Self-Starter”).

A klub köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik segítették a kutatást, ezzel érthetővé tették a korai autózás egy szokatlan történetét.

A Királyi Baby Cadillac-ek egyikéről készült korabeli filmfelvétel itt látható: