1929-ben a Cadillac gyár V-16 motort fejlesztett!

A Cadillac 1929-ben ámulatba ejtette a világ autógyártóit, amikor bejelentették V-16 motoruk megjelenését. A Wall Street-i tőzsde összeomlása ellenére 1929 végén a leggazdagabb amerikaiak sietve hozzá akartak jutni ezekhez az autókhoz, melyet az Egyesült Államok leglenyűgözőbb gépkocsijának tartottak.

 Természetesen a V-16 az olyan versenytársak figyelmét isfelkeltette, mint a Rolls-Royce, mely Angliában és az Egyesült Államokban is gyártott luxusautókat. 1930. május 8-án W.E. Hosac a Rolls-Royce America-tól, levelet küldött brit kollégájának, az alábbi szövegezéssel: "Értesítem, hogy a Cadillac körülbelül 1.000 db V-16-ost értékesített, főként a teljesítménynek köszönhetően. Ha a Rolls-Royce cég az élvonalban kíván maradni, illetve vissza akar kerülni oda, hasonló teljesítményt kell tudni felmutatni. Menet- és fékezési teljesítmény a két alapvető tulajdonság az amerikai autózásban, és ismét mondom barátaimnak odaát, hogy jöjjenek, és győződjenek meg róla." A Rolls-Royce nem csak odament, és megbizonyosodott róla, hanem a következő öt évből, a Rolls és a Cadillac közötti levelezés tanúsága szerint a Rolls-Royce számos Cadillac V-16 gépkocsit és alkatrészt vásárolt, illetve kölcsönzött, látogatta a Cadillac gyárakat, és mérnöki irodáit, osztozva a Cadillac termékek értékelésén.

 Az egyik, gyakran emlegetett név a levelezésekben, Maurice Olley volt. Olley 1912-ben került a Rolls-Royce-hoz, Sir F. Henry Royce közeli alkalmazottjaként. 1917-ben Amerikába költözött, hogy kivegye részét a Rolls repülőgép-motorjainak gyártásában, és később főmérnök lett Springfield, Massachusetts-ben. Olley-t a gépkocsik futómű szakértőjeként jól ismerte a szakma, és 1930.május 1-jén levelet kapott B.W. Ainsworth-től (R-R America), melyben a Cadillac V-16 és a Rolls-Royce teljesítményének és vezethetőségi tulajdonságainak összehasonlításában jelölték meg a Rolls-Royce egyik fő érdeklődési területét. A sors úgy akarta, hogy Maurice Olley még ebben az évben a Cadillac alkalmazottja lett, és jelentős szerepe lett a GM 1934-es modelljeinek nagy részén bevezetett független első kerékfelfüggesztés kifejlesztésében. A továbbiakban is szerepet játszott a Cadillac és a R-R közötti mérnöki információ-cserében. A két márka vezethetőségi, kezelhetőségi és teljesítmény tulajdonságainak összehasonlítása mellett, a R-R mérnökök megdöbbentek a V-16 motorok szelephajtásának csöndességén. A Cadillac és a Rolls-Royce egyaránt excentrikus állítószerkezetet alkalmazott a szelephimbáknál, de a Cadillac hidraulikusan oldotta ezt meg, míg a R-R-nál manuálisan kellett állítani egy csavart. A Rolls-Royce azután csak azért mozdult a hidraulikus állítók gyártásának irányába, hogy próbára tegyék gyártási precizitásuk képességeit. Bár soha nem álltak elő V-16 motorral a Cadillac-kel való versenyben, végül építettek egy V-12-t a '36-'39 Phantom III-hoz, a Cadillac szelepállítók virtuális klónjaival.